Emberkereskedelem határok nélkül - a szexuális kizsákmányolás árnyalatai

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség felül­vizs­gá­la­ti indít­ványt nyúj­tott be a Kúri­á­hoz két vád­lott ter­hé­re a tör­vény­szék és az íté­lő­táb­la jog­erős íté­le­te ellen.

A tör­vény­szék és az íté­lő­táb­la egy­aránt meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a vád­lot­tak a gyer­mek­jó­lé­ti inté­zet­ből szö­kés­ben lévő 17 éves leány sér­tet­tet előbb Magyar­or­szág egyik kele­ti váro­sá­ban, majd Bécs­ben „fut­tat­ták” olyan módon, hogy napi keres­mé­nyét tel­jes egé­szé­ben elvet­ték. A tör­vény­szék azon­ban nem talál­ta bizo­nyí­tott­nak azt, hogy a kerí­tők a leányt egy­más között is „áruba bocsá­tot­ták volna”, ezért a kis­ko­rú sérel­mé­re kizsák­má­nyo­lás cél­já­ból elkö­ve­tett ember­ke­res­ke­de­lem bűn­tet­té­nek vádja alól mind­két vád­lot­tat fel­men­tet­te. A vád­ha­tó­ság a bűnös­sé­gük meg­ál­la­pí­tá­sa érde­ké­ben fel­leb­be­zett, az íté­lő­táb­la azon­ban tovább­ra is csak a gyer­mek­pros­ti­tú­ció kihasz­ná­lá­sá­nak bűn­tet­té­ben talál­ta bűnös­nek őket, sőt a bün­te­té­sü­ket is jelen­tő­sen enyhítette.

A Bün­te­tő Tör­vény­könyv (Btk.) ember­ke­res­ke­de­lem­ként ren­de­li bün­tet­ni nem­csak az olyan elkö­ve­tői maga­tar­tást, ami­kor vala­ki mást - mint­egy áru­ként - elad vagy meg­vá­sá­rol, hanem töb­bek között az olyan tevé­keny­sé­get is, ami­kor az elkö­ve­tő mást kizsák­má­nyo­lás cél­já­ból átad, szál­lít, elszál­lá­sol. Jelen ügy­ben ez utób­bi elkö­ve­té­si for­mák, illet­ve a kis­ko­rú leány sze­xu­á­lis cél­lal „kli­ens­hez” köz­ve­tí­té­se két­sé­get kizá­ró­an megállapítható.

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség állás­pont­ja sze­rint a tör­vény­szék az irány­adó tény­ál­lás hely­te­len jogi érté­ke­lé­sé­vel men­tet­te fel a vád­lot­ta­kat, az íté­lő­táb­la pedig téve­sen álla­pí­tot­ta meg azt, hogy "a vád tény­ál­lá­sa kizsák­má­nyo­lá­si cél­zat­ra konk­rét ténye­ket nem tar­tal­maz”.  A vád sze­rint a kis­ko­rú sér­tet­tet - érzel­mi kiszol­gál­ta­tott­sá­gát és lét­bi­zony­ta­lan­sá­gát kihasz­nál­va - mind­két vád­lott pros­ti­tú­ci­ó­ra kész­tet­te, keres­mé­nyé­től tel­jes egé­szé­ben meg­fosz­tot­ta, védel­mé­nek ürü­gyén, szál­lást is biz­to­sít­va állan­dó fel­ügye­let és ellen­őr­zés alatt tar­tot­ta. Ez a vád­ira­ti tény­ál­lás a Btk. által bün­te­tés­sel fenye­ge­tett kizsák­má­nyo­lás fogal­má­nak tel­jes mér­ték­ben megfelel.

Az irány­adó íté­le­ti tény­ál­lás e kér­dést ille­tő­en lénye­gé­ben a vád­irat­tal azo­nos, erre tekin­tet­tel az íté­lő­táb­la jogi követ­kez­te­té­se, amely sze­rint a sér­tett kiszol­gál­ta­tott hely­ze­te nem bizo­nyí­tott, nem helytálló.

A bíró­sá­gok tehát a bün­te­tő­jog sza­bá­lya­i­nak meg­sér­té­sé­vel men­tet­ték fel a vád­lot­ta­kat, ezért a fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség bűnös­sé­gük ember­ke­res­ke­de­lem bűn­tet­té­ben tör­té­nő meg­ál­la­pí­tá­sa, egy­ben bün­te­té­sük jelen­tős súlyo­sí­tá­sa cél­já­ból felül­vizs­gá­la­ti indít­vánnyal for­dult a Kúriához.