Főoldal » Hírek » Rendezvények » AZ ÜGYÉSZ VÁLTOZÓ SZEREPE AZ ÚJ BÜNTETŐELJÁRÁSBAN

A Leg­főbb Ügyész­sé­gen 2018. júni­us 29-én a sajtó szá­má­ra tar­tott, az új bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vény­ben az ügyész vál­to­zó sze­re­pét bemu­ta­tó beszél­ge­tés háttéranyagai.

Az ügyész­ség rész­vé­te­le az új bün­te­tő­el­já­rá­si kódex megalkotásában

A Magyar­or­szá­gon 2010-ben elin­dí­tott bün­te­tő­jo­gi reform egy évvel ezelőtt, 2017. júni­us 13-án tel­je­se­dett be, ami­kor az Ország­gyű­lés – az új bün­te­tő tör­vény­könyv, majd az új büntetés-végrehajtási kódex után – elfo­gad­ta a bün­te­tő­el­já­rás­ról szóló 2017. évi XC. tör­vényt (a továb­bi­ak­ban: új Be.).

A reform fon­tos törek­vé­se volt, hogy a jog­al­ko­tói mun­ká­ba ne kizá­ró­lag az elmé­le­ti szak­em­be­re­ket, hanem a jog­sza­bá­lyo­kat „mun­ka­esz­köz­ként” hasz­ná­ló gya­kor­la­ti szak­em­be­re­ket is bevon­ják. Az ügyész­ség a kodi­fi­ká­ci­ós mun­ká­ban talán a leg­ak­tí­vabb part­ner volt, mivel – a Bün­te­tő Tör­vény­könyv­ről szóló tör­vény mel­lett – az új eljá­rá­si tör­vény meg­al­ko­tá­sa is az ügyész­ség jelen­tős köz­re­mű­kö­dé­sé­vel zajlott.

2014-ben dr. Tróc­sá­nyi Lász­ló igaz­ság­ügyi minisz­ter fel­ké­ré­se alap­ján, dr. Polt Péter leg­főbb ügyész dr. Mis­kolczi Barna akko­ri leg­főbb ügyész­sé­gi főosztályvezető-helyettes ügyészt jelöl­te ki a szak­mai munka meg­szer­ve­zé­sé­re, akit a minisz­ter az új sza­bá­lyo­zá­si rend­szer kiala­kí­tá­sá­ért, továb­bá a kap­cso­ló­dó jog­sza­bá­lyok elő­ké­szí­té­sé­vel össze­füg­gő fel­ada­tok irá­nyí­tá­sá­ért és össze­han­go­lá­sá­ért fele­lős minisz­te­ri biz­tos­nak neve­zett ki. Irá­nyí­tá­sa alatt több ügyész éve­kig dol­go­zott a kodi­fi­ká­ci­ón a minisz­té­ri­um­ban. Emel­lett a többi hiva­tás­rend is kép­vi­sel­tet­te magát, hiszen bírák, koráb­bi ügy­véd, a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um által dele­gált szak­ér­tők, rend­őrök is részt vet­tek a jog­al­ko­tá­si munkában.

Fon­tos szem­pont volt továb­bá a kodi­fi­ká­ció során, hogy az új bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vénnyel kap­cso­lat­ban ne lehes­sen olyan jel­ző­ket hasz­nál­ni, hogy bár­me­lyik hiva­tás­rend „barát”, eset­leg „ügyész­ba­rát”, ezért az új Be. elfo­ga­dá­sát szé­les­kö­rű szak­mai és tár­sa­dal­mi egyez­te­tés előz­te meg, több alka­lom­mal került sor ötpár­ti egyez­te­tés­re is.

Kife­je­zett törek­vés volt ugyan­ak­kor arra, hogy a jog­al­ko­tó hatá­ro­zot­tab­ban áll­jon a bűn­cse­lek­mé­nyek áldo­za­tai mellé és a sér­tet­tek joga­i­nak haté­ko­nyabb érvé­nye­sí­té­sé­re vonat­ko­zó szem­lé­let a sza­bá­lyo­zás­ból is job­ban tükröződjön.

 

A lep­le­zett esz­kö­zök­re vonat­ko­zó új sza­bá­lyo­zás garan­ci­á­lis vívmányai

A jog­al­kal­ma­zás során tapasz­tal­ha­tó prob­lé­mák miatt rég­óta igény volt a lep­le­zett esz­kö­zök sza­bá­lyo­zá­sá­nak átala­kí­tá­sa. Az új Be. kodi­fi­ká­ci­ó­ja lehe­tő­sé­get terem­tett arra, hogy az ága­za­ti szin­ten szét­szórt sza­bá­lyo­zás reform­szin­tű átala­ku­lá­son mehes­sen keresztül.

Jelen­leg a külön­le­ges esz­kö­zök alkal­maz­ha­tó­sá­gát és fel­hasz­nál­ha­tó­sá­gát egy­részt a hatá­lyos bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vény, más­részt az ága­za­ti tör­vé­nyek sza­bá­lyoz­zák. Prob­lé­ma­ként jelent­ke­zett, hogy az ága­za­ti tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott tit­kos infor­má­ció­gyűj­tés­sel össze­füg­gő cél és esz­köz­rend­szer a jelen­le­gi bün­te­tő eljá­rá­si sza­bá­lyok­kal tör­té­nő meg­fe­le­lő össze­han­go­lá­sa elma­radt, így a bűn­ügyi és ren­dé­sze­ti fel­de­rí­tés sajá­tos kon­ku­rá­ló jel­le­ge ala­kult ki, illet­ve prob­lé­mát jelent töb­bek között, hogy a tit­kos infor­má­ció­gyűj­tés külső (ügyé­szi, bírói) enge­dély­hez kötött esz­kö­zei alkal­ma­zá­sá­nál az igaz­ság­ügyi dön­tés kizá­ró­lag az enge­dély meg­adá­sá­ban vagy meg­ta­ga­dá­sá­ban áll, ám ehhez igaz­ság­szol­gá­ta­tá­si fel­ügye­le­ti funk­ció nem tár­sul. A jog­al­kal­ma­zás során fel­me­rü­lő prob­lé­mák sok eset­ben vezet­tek ahhoz, hogy a tit­kos infor­má­ció­gyűj­tés során kelet­ke­zett ada­to­kat a bizo­nyí­té­kok köré­ből a bíró­ság a tár­gya­lás során kire­kesz­tet­te, ami az érin­tett bün­te­tő­ügyek ered­mé­nyé­re jelen­tős kiha­tás­sal bírt.

Az új Be. vég­re­haj­tot­ta a sza­bá­lyo­zá­si refor­mot, és a bűn­ül­dö­zé­si célú tit­kos infor­má­ció­gyűj­tés sza­bá­lya­it tel­jes körű­en beemel­te a tör­vény­be, így a nyo­mo­zó ható­sá­gok ága­za­ti tör­vé­nye­i­ben talál­ha­tó tit­kos esz­kö­zök­re vonat­ko­zó sza­bá­lyo­zás az új Be-ben is meg­je­le­nik, amely e külön­le­ges esz­kö­zö­ket össze­fog­la­ló­an lep­le­zett esz­kö­zök­nek neve­zi. Ilye­nek lehet­nek pél­dá­ul: a fedett nyo­mo­zó vagy infor­má­tor alkal­ma­zá­sa, rej­tett figye­lés, álvá­sár­lás, tit­kos kuta­tás, tele­fon lehall­ga­tás, táv­köz­lé­si ada­tok, inter­ne­tes adat­ál­lo­mány megszerzése.

Az Igaz­ság­ügyi Minisz­té­ri­um a jog­al­ko­tás elő­ké­szí­té­se során szé­les körű egyez­te­tést folytatott.

Fon­tos fel­hív­ni a figyel­met arra, hogy az új Be. sza­bá­lyo­zá­sa e kör­ben több­let­ga­ran­ci­á­kat tar­tal­maz, ezért tel­jes mér­ték­ben meg­ala­po­zat­la­nok azok a kri­ti­kák, melyek sze­rint a jövő­ben a ható­ság bár­kit kont­roll nél­kül lehallgathat. 

Az új sza­bá­lyo­zás jellemzői:

  • A lep­le­zett esz­kö­zök alkal­ma­zá­sa tovább­ra is tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott célok­hoz kötöt­ten foly­tat­ha­tó. Az új Be. nem vál­toz­tat­ja meg a hatá­lyos jog­sza­bá­lyok­ban meg­ha­tá­ro­zott célo­kat, úja­kat nem vezet be, hanem követ­ke­ze­te­seb­bé teszi, és maga­sabb garan­ci­á­lis kör­nye­zet­be helye­zi ezt a tevékenységet.
  • Az új Be. a bűn­cse­lek­mény gya­nú­já­nak meg­ál­la­pí­tá­sa érde­ké­ben a lep­le­zett esz­köz alkal­ma­zá­sát csak és kizá­ró­lag a bün­te­tő­el­já­rá­son belül teszi lehe­tő­vé. Ezzel szem­ben a bűn­cse­lek­mény gya­nú­já­nak meg­ál­la­pí­tá­sa érde­ké­ben koráb­ban a rend­őr­ség­ről és a Nem­ze­ti Adó- és Vám­hi­va­tal­ról szóló tör­vény alap­ján is lehe­tett tit­kos infor­má­ció­gyűj­tést folytatni.
  • A lep­le­zett esz­köz alkal­ma­zá­sa az ele­jé­től fogva ügyész­sé­gi és bírói kont­roll mel­lett zaj­lik. Az új tör­vény pél­dá­ul tájé­koz­ta­tá­si, beszá­mo­lá­si köte­le­zett­sé­get ír elő az ügyész felé – töb­bek között – az alkal­maz­ni kívánt lep­le­zett esz­kö­zök­ről, illet­ve a bírói enge­dély­hez kötött lep­le­zett esz­köz alkal­ma­zá­sa során a bíró a kelet­ke­zett ira­tok bemu­ta­tá­sát kér­he­ti, ennek ered­mé­nyé­hez képest pedig akár az alkal­ma­zá­si enge­délyt is visszavonhatja.
  • A lep­le­zett esz­kö­zök alkal­ma­zá­sa során gyűj­tött infor­má­ció bizo­nyí­ték­ként tör­té­nő fel­hasz­ná­lá­sa az új sza­bá­lyo­zás­ban könnyeb­bé válik, ugyan­is a továb­bi­ak­ban nincs szük­ség több­szin­tű admi­niszt­rá­ci­ós eljá­rás­ra, hiszen a bizo­nyí­ték az új Be. alap­ján került beszer­zés­re, tehát sza­ba­don felhasználható.

 

Az ügyész­ség mar­káns sze­re­pe, és a nyo­mo­zó ható­ság­gal való kapcsolatrendszere 

Az új nyo­mo­zá­si struk­tú­rá­ban a nyo­mo­zás két fő sza­kasz­ra osz­lik, a fel­de­rí­tés­re és a vizs­gá­lat­ra. A nyo­mo­zás két sza­ka­sza közöt­ti válasz­vo­na­lat a gya­nú­sí­tott kihall­ga­tá­sa jelen­ti. Ennek rész­ben az az oka, hogy a gya­nú­sí­tott kihall­ga­tá­sát köve­tő­en a tisz­tes­sé­ges eljá­rás elvé­nek és garan­ci­á­i­nak is foko­zot­tab­ban kell érvé­nye­sül­nie, rész­ben pedig az, hogy tény­le­ge­sen más típu­sú fel­ada­to­kat és kom­pe­ten­ci­át köve­tel meg az isme­ret­len elkö­ve­tő bűn­cse­lek­mé­nyé­nek fel­tá­rá­sa, mint a meg­ala­po­zot­tan gya­nú­sít­ha­tó sze­mély bün­te­tő­jo­gi fele­lős­sé­gé­nek vizsgálata.

A nyo­mo­zás fel­de­rí­té­si és vizs­gá­la­ti sza­ka­szá­ban elkü­lö­nül­ten jelen­nek meg az ügyé­szi és nyo­mo­zó ható­sá­gi fel­adat­kö­rök, és az ehhez ren­delt fele­lős­ség. A nyo­mo­zás fel­de­rí­té­si sza­ka­szá­ban a nyo­mo­zó ható­ság tel­jes önál­ló­ság­gal ren­del­ke­zik, önál­ló fele­lős­ség­gel. Az ügyész e sza­kasz­ban kizá­ró­lag mint a tör­vé­nyes­ség őre jele­nik meg. Töb­bek között elbí­rál­ja a nyo­mo­zó ható­ság hatá­ro­za­ta ellen beje­len­tett pana­szo­kat, hatá­lyon kívül helye­zi a nyo­mo­zó ható­ság tör­vény­sér­tő határozatát.

A gya­nú­sí­tot­ti kihall­ga­tást köve­tő­en, a nyo­mo­zás vizs­gá­la­ti sza­ka­szá­ban, azon­ban az ügyész már irá­nyí­tá­si jog­kört gya­ko­rol, amely­nek kere­té­ben pél­dá­ul a nyo­mo­zó ható­sá­got eljá­rá­si cse­lek­mény elvég­zé­sé­re utasíthatja.

A modell alap­ve­té­se, hogy a fel­de­rí­tés ered­mé­nyes elvég­zé­sét elő­se­gí­tő humán és anya­gi erő­for­rá­sok dön­tő­en a nyo­mo­zó ható­sá­gok­nál össz­pon­to­sul­nak, a vádért viszont az ügyész felel, ezért a vizs­gá­la­ti szak­ban min­den esz­köz­nek ren­del­ke­zé­sé­re kell áll­nia ahhoz, hogy tör­vé­nyes köte­le­zett­sé­ge­i­nek mara­dék­ta­la­nul ele­get tud­jon tenni.

Leegy­sze­rű­sít­ve a fel­de­rí­tés „ura” a nyo­mo­zó ható­ság azzal, hogy a tör­vé­nyes­ség felett ebben az eset­ben is az ügyész­ség őrkö­dik. A vizs­gá­lat „ura” pedig egy­ér­tel­mű­en az ügyész.

 

Az áldo­zat­vé­de­lem kiemelt sze­re­pe, a sér­tet­tek érde­ke­i­nek haté­ko­nyabb védelme 

Az új Be. elő­ké­szí­té­se során kiemelt szem­pont volt, hogy az meg­fe­lel­jen a nem­zet­kö­zi elvá­rá­sok­nak, így külö­nö­sen a 2012. októ­ber 25-i 2012/29/EU euró­pai par­la­men­ti és taná­csi ún. áldo­zat­vé­del­mi irány­elv­nek. Az irány­elv­ben az Euró­pai Unió elkö­te­le­zett­sé­gét feje­zi ki a bűn­cse­lek­mé­nyek áldo­za­ta­i­nak védel­me mel­lett, mely­nek az egyik leg­főbb cél­ki­tű­zé­se, hogy a bűn­cse­lek­mé­nyek áldo­za­tai meg­fe­le­lő tájé­koz­ta­tás­ban, támo­ga­tás­ban és véde­lem­ben része­sül­je­nek, vala­mint képe­sek legye­nek részt venni a büntetőeljárásban.

Ezt a szem­lé­le­tet kép­vi­se­li az új Be. sza­bá­lyo­zá­sa, amely már a Pre­am­bu­lu­má­ban rög­zí­ti, hogy külö­nös hang­súlyt kell fek­tet­ni a bűn­cse­lek­mé­nyek sér­tett­je­i­nek foko­zott védel­mé­re, vala­mint joga­ik érvé­nye­sí­té­sé­re. A sér­tet­tek érde­ke­i­nek haté­ko­nyabb védel­me jegyé­ben az új Be. meg­őr­zi, tovább­vi­szi az áldo­zat­vé­de­lem köré­ben már kiala­kí­tott vív­má­nyo­kat, ame­lyek erő­sí­tik a sér­tet­ti jogo­kat, vala­mint az őket meg­il­le­tő eljá­rá­si garanciákat.

Az új bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vény sza­bá­lyo­zá­si köré­ből – a tel­jes­ség igé­nye nél­kül – a követ­ke­ző­ket érde­mes kiemelni:

  • A jövő­ben a sér­tett az eljá­rás folya­mán bár­mi­kor jogo­sult külön nyi­lat­koz­ni arról, hogy a bűn­cse­lek­mény követ­kez­té­ben milyen testi, lelki sérel­met szen­ve­dett, milyen vagyo­ni hát­rány érte, kívánja-e a ter­helt bűnös­sé­gé­nek meg­ál­la­pí­tá­sát és megbüntetését.
  • Ha a sér­tett a bün­te­tő­el­já­rás­ban a joga­it a továb­bi­ak­ban nem kíván­ja gya­ko­rol­ni, erről bár­mi­kor jogo­sult nyilatkozni.
  • Az új Be. alap­ján a ható­sá­gok a külön­le­ges bánás­mó­dot igény­lő sze­mé­lyek­kel szem­ben – akik fősza­bály sze­rint sér­tet­tek és tanúk lehet­nek – szá­mos egye­di igényt is figye­lem­be vevő intéz­ke­dést alkal­maz­hat. Pél­dá­ul biz­to­sít­hat­ja a sze­mé­lyes ada­tok foko­zott védel­mét, segí­tő köz­re­mű­kö­dé­sé­nek lehe­tő­sé­gét, spe­ci­á­lis helyi­ség­ben tör­té­nő kihall­ga­tást, kép- és hang­fel­vé­tel készí­té­sét, a tele­kom­mu­ni­ká­ci­ós esz­köz alkalmazását.
  • Az új Be. meg kíván­ja könnyí­te­ni a sér­tett­nek az őt érin­tő eljá­rá­si cse­lek­mé­nye­ken való meg­je­le­nést. Ennek érde­ké­ben a sér­tett lak­cí­me, vagy tény­le­ges tar­tóz­ko­dá­si helye is meg­ala­poz­hat­ja a bíró­ság ille­té­kes­sé­gét. Ennek az a fel­té­te­le, hogy az ügyész­ség e bíró­ság­nál emel­jen vádat.
  • Végül szá­mos, a sér­tet­ti repa­rá­ci­ót elő­se­gí­tő új ren­del­ke­zést is tar­tal­maz az új tör­vény. Pél­dá­ul az ügyész egyes intéz­ke­dés meg­té­te­lét vagy hatá­ro­zat meg­ho­za­ta­lát bizo­nyos eset­ben a sér­tett pol­gá­ri jogi igé­nyé­nek kielé­gí­té­sé­hez is köt­he­ti, vagy a bűnös­ség beis­me­ré­sé­ről szóló egyez­ség­ben a ter­helt vál­lal­hat­ja, hogy a sér­tett pol­gá­ri jogi igé­nyét az egyez­ség jóvá­ha­gyá­sá­ról döntő elő­ké­szí­tő ülé­sig teljesíti.

 

Az eljá­rás gyor­sí­tá­sát célzó, ter­hel­ti beis­me­ré­sen ala­pu­ló jog­in­téz­mé­nyek reformja

Az idő­sze­rű­ség és a per­gaz­da­sá­gos­ság elve­i­nek meg­fe­lel­ve indo­kolt elté­rő­en kezel­ni azo­kat az ügye­ket, ame­lyek­ben a ter­helt beis­mer, azok­kal az eljá­rá­sok­kal szem­ben, ame­lyek­ben a taga­dó ter­helt bűnös­sé­gét kell bizo­nyí­ta­ni. A beis­me­rés egy­ben lehe­tő­sé­get teremt a ter­helt szá­má­ra, hogy továb­bi együtt­mű­kö­dést tanú­sít­son, mely­ben vala­mennyi fél érde­kelt, hiszen az a ható­sá­gok olda­lán idő- és költ­ség­meg­ta­ka­rí­tást, a ter­helt olda­lán eny­hébb szank­ci­o­ná­lást, a sér­tett olda­lán biz­tos jóvá­té­telt ered­mé­nyez, míg a tár­sa­da­lom szá­má­ra azt az üze­ne­tet köz­ve­tí­ti, hogy a bűn­cse­lek­mény elkö­ve­tő­jét való­ban fele­lős­ség­re vonják.

A hatá­lyos bün­te­tő­el­já­rá­si tör­vény is isme­ri azo­kat az eljá­rá­so­kat, ame­lyek a ter­helt beis­me­ré­sén ala­pul­nak. Ilyen pél­dá­ul a köz­ve­tí­tői eljá­rás, a bíró­ság elé állí­tás, a tár­gya­lás­ról lemon­dás és a tár­gya­lás mel­lő­zé­se. A bevált és jól műkö­dő jog­in­téz­mé­nyek – mint pél­dá­ul a bíró­ság elé állí­tás – az új Be.-ben is meg­ma­rad­nak, ugyan­ak­kor az elha­nya­gol­ha­tó mér­ték­ben alkal­ma­zott, és a ter­helt­tel való meg­egye­zé­sen ala­pu­ló tár­gya­lás­ról lemon­dás eljá­rás meg­szű­nik, annak alap­ja­in egy új rend­szert ala­kí­tott ki a jog­al­ko­tó. A tovább­fej­lesz­tett jog­in­téz­mény azt az évek­kel ezelőtt Szlo­vé­ni­á­ban sike­re­sen beve­ze­tett tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zást veszi ala­pul, amely­ben a beis­me­rés és a ter­helt együtt­mű­kö­dé­si szán­dé­ka két­fé­le meg­egye­zés­hez vezethet. 

Az első eset­ben a nyo­mo­zá­si szak­ban a vád­eme­lés előtt az ügyész, a ter­helt és a védő – a bíró­ság­tól füg­get­le­nül – for­má­lis meg­ál­la­po­dást, úgy­ne­ve­zett egyez­sé­get köt­het. Az ügyész ebben az eset­ben a meg­kö­tött egyez­ség­nek meg­fe­le­lő­en emel vádat, a bíró­ság pedig csak az egyez­ség tör­vé­nyes­sé­gét vizs­gál­hat­ja, annak tar­tal­mát nem vál­toz­tat­hat­ja meg, azt jóvá­hagy­ja, vagy a jóvá­ha­gyást megtagadja.

A másik eset­ben, for­má­lis egyez­ség hiá­nyá­ban a vád­eme­lést köve­tő bíró­sá­gi elő­ké­szí­tő ülés kere­té­ben lehet­sé­ges a meg­egye­zés. Az ügyész ebben az eset­ben a vád­irat­ban meg­je­löl­he­ti azt a szank­ci­ót és annak mér­té­két is, ame­lyet haj­lan­dó elfo­gad­ni abban az eset­ben, ha a ter­helt a bűnös­sé­gét beis­me­ri, és lemond a tár­gya­lás­hoz való jogá­ról. Ha a bíró­ság a bűnös­sé­get beis­me­rő nyi­lat­ko­za­tot az elő­ké­szí­tő ülé­sen elfo­gad­ja, az ügyész indít­vá­nya a bíró­sá­got annyi­ban köti, hogy a vád­irat­ban fog­lalt­nál súlyo­sabb szank­ci­ót nem alkal­maz­hat. A beis­me­rés­re az eljá­rás folya­mán később is sor kerül­het, de az elkö­ve­tő ilyen ked­vez­mé­nyek­kel a későb­bi­ek­ben már nem számolhat.

Közös eleme a meg­egye­zés két vál­fa­já­nak, hogy a tény­ál­lás és a jogi minő­sí­tés nem lehet meg­ál­la­po­dás tár­gya, azt az ügyész álla­pít­ja meg, így az angol­szász rend­szer­ben jel­lem­ző alku­do­zás­ról nem lehet szó.

 

Az új Be tájé­koz­ta­tás­sal kap­cso­la­tos meg­vál­to­zott szabályairól

 A három leg­fon­to­sabb változás:

  1. Az új Be sza­bá­lyai sze­rint (szem­ben a jelen­le­gi­vel) az ügyész­ség a bíró­sá­gi eljá­rás során is jogo­sult­tá válik a tájé­koz­ta­tás adásra.

Az ügyész a bün­te­tő­el­já­rás tel­jes egé­szé­ben jelen van, így a tájé­koz­ta­tás­adá­si jogo­sult­ság kibő­ví­té­se a bíró­sá­gi szak­ra lehe­tő­vé teszi, hogy a vád­eme­lést köve­tő­en tett ügyé­szi intéz­ke­dé­sek­ről is nyi­lat­koz­has­son az ügyészség.

Így külö­nö­sen a vád eset­le­ges módo­sí­tá­sa­i­ról, a bíró­ság­nak a tár­gya­lás elő­ké­szí­té­se során hozott, vádat érin­tő hatá­ro­za­ta­i­val kap­cso­la­tos ügyé­szi intéz­ke­dé­sek­ről, a kény­szer­in­téz­ke­dé­sek­kel kap­cso­la­tos ügyé­szi indít­vá­nyok­ról, az elő­ké­szí­tő ülé­sen és a tár­gya­lá­son foly­ta­tott vád­kép­vi­se­le­ti tevé­keny­ség­ről, az ügyész­ség ren­des és rend­kí­vü­li jog­or­vos­la­ti nyilatkozatairól.

  1. Az új Be új nyo­mo­zá­si struk­tú­rá­ban a nyo­mo­zás két fő sza­kasz­ra osz­lik, a fel­de­rí­tés­re és a vizs­gá­lat­ra. A nyo­mo­zás két sza­ka­sza közöt­ti válasz­vo­na­lat a gya­nú­sí­tott kihall­ga­tá­sa jelenti.

A nyo­mo­zás fel­de­rí­té­si sza­ka­szá­ban a nyo­mo­zó ható­ság tel­jes önál­ló­ság­gal ren­del­ke­zik, önál­ló fele­lős­ség­gel. Az ügyész e sza­kasz­ban kizá­ró­lag mint a tör­vé­nyes­ség őre jele­nik meg. Töb­bek között elbí­rál­ja a nyo­mo­zó ható­ság hatá­ro­za­ta ellen beje­len­tett pana­szo­kat, hatá­lyon kívül helye­zi a nyo­mo­zó ható­ság tör­vény­sér­tő határozatát.

Ez azt is jelen­ti, hogy az ügyész­ség kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja a fel­de­rí­té­si szak­ban kizá­ró­lag ezen a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben tett intéz­ke­dé­sek­re – panasz­el­bí­rá­lá­sok­ról, hatá­ro­za­tok­ról való tájé­koz­ta­tás­ra – fog szo­rít­koz­ni. Az ezen túl­me­nő kér­dé­sek kap­csán min­den­kit követ­ke­ze­te­sen a nyo­mo­zó ható­sá­gok­hoz fogunk irá­nyí­ta­ni.

A gya­nú­sí­tot­ti kihall­ga­tást köve­tő­en, a nyo­mo­zás vizs­gá­la­ti sza­ka­szá­ban, azon­ban az ügyész már irá­nyí­tá­si jog­kört gya­ko­rol, amely­nek kere­té­ben pél­dá­ul a nyo­mo­zó ható­sá­got eljá­rá­si cse­lek­mény elvég­zé­sé­re uta­sít­hat­ja. Ennek meg­fe­le­lő­en a nyil­vá­nos­ság ügyész­ség álta­li tájé­koz­ta­tá­sa is szé­le­sebb körű lehet.

  1. Az új Be alap­ján már nem csak a sajtó szá­má­ra adha­tó tájé­koz­ta­tás.

A nyil­vá­nos­ság tájé­koz­ta­tá­sá­nak kere­té­ben, tájékoztatásra

1./ egy­részt – ahogy eddig is – a médiatartalom-szolgáltató (sajtó) kép­vi­se­le­té­ben eljá­ró sze­mély jogosult,

2./ más­részt az, aki a nyil­vá­nos­sá­got az infor­má­ci­ós tár­sa­da­lom­mal össze­füg­gő szol­gál­ta­tás (pld: Inter­ne­tes blog) útján tájékoztatja.

A tájé­koz­ta­tás elő­fel­té­te­le, hogy a tájé­koz­ta­tást kérő jelöl­je meg:

1./ a nyil­vá­nos­ság tájé­koz­ta­tá­sa cél­já­ból kéri az információt,

2./ közöl­je a nevét, a szer­ve­zet meg­ne­ve­zé­sét, az elér­he­tő­sé­gét és azt, hogy

3./ a nyil­vá­nos­sá­got mely médiatartalom-szolgáltató vagy egyéb, az infor­má­ci­ós tár­sa­da­lom­mal össze­füg­gő szol­gál­ta­tás útján tájékoztatja.

Ha ezek­nek nem tesz ele­get vala­ki, válasz­adás nél­kül mel­lőz­he­tő a tájékoztatás.

A nyil­vá­nos­ság tájé­koz­ta­tá­sa – ahogy eddig is – nem korlátlan. 

Így a bíró­ság, az ügyész­ség, a nyo­mo­zó ható­ság meg­ta­gad­ja a tájé­koz­ta­tást, ha

  • az eljá­rás­ban részt vevő élete, testi épsé­ge, egész­sé­ge, magán­élet­hez fűző­dő joga köz­vet­len veszély­nek lenne kitéve,
  • az eljá­rás­ban részt vevő sze­mé­lyes ada­ta­i­nak védel­mé­hez elen­ged­he­tet­le­nül szükséges,
  • elen­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges ahhoz, hogy a bün­te­tő­el­já­rás­ban részt vevő sze­mély befo­lyás és meg­fé­lem­lí­tés nél­kül gya­ko­rol­ja a joga­it és tel­je­sít­se a kötelezettségeit,
  • a minő­sí­tett adat, vagy a zárt tár­gya­lás­ra okot adó érde­kek védel­me miatt,
  • a tájé­koz­ta­tás meg­adá­sa sér­te­né a bün­te­tő­el­já­rás vagy az egyes eljá­rá­si cse­lek­mény ered­mé­nyes­sé­gét, az eljá­rá­si cse­lek­mény folya­ma­tos­sá­gát, zavartalanságát.

Lásd még mindehhez:

  • a bün­te­tő­el­já­rás­ról szóló XC. tv (új Be.) 107-109.§
  • a nyil­vá­nos­ság tájé­koz­ta­tá­sá­nak rend­jé­ről szóló 6/2018. (V.31.) LÜ utasítás

SAJTÓ-HÁTTÉRBESZÉLGETÉS PREZ_1.0